Vizelési nehézségek Budapesten

Ez a cikk több mint 10 éves.

A Város Mindenkié csoport az utóbbi hetekben több megkeresést kapott magánszemélyektől, hatóságoktól és civil szervezetektől is, amelyekben a felháborodott feladók a főváros közterületein uralkodó állapotokról panaszkodott csoportunknak. A megkeresések többek között azt kifogásolták, hogy "miért vannak tele a város utcái emberi ürülékkel, vizelettel", amit minden feladó a hajléktalan embereknek tulajdonít. Noha nem értünk egyet azzal, hogy egyedül a hajléktalan emberek koszolják össze a várost ilyen módon (hiszen sok lakhatással rendelkező ember is az utcán végzi el a dolgát alkalomadtán), mégis úgy érezzük, fontos, hogy nyilvánosan válaszoljunk ezekre a megkeresésekre és bemutassuk e jelenség valódi okát, valamint azokat a megoldásokat, amelyek a gyökerénél és nem a felszínen kezelnék ezt a mindenkit érintő problémát.

Budapesten a fedél nélkül élő emberek számára hatalmas nehézséget okoz az olyan alapvető emberi szükségleteinek kielégítése mint például a vizelés és ürítés. Bár a nem hajléktalan emberek helyzete sem könnyű ha a lakásukon vagy munkahelyükön kívül tör rájuk a szükség, a fedél nélkül élő embereknek valószínűleg ez az egyik legnagyobb nehézsége a mindennapokban.

 

Az éjszakai vizelés még csak-csak megoldható köztereken. Többek között kapualjakban, autók között vagy más félreeső helyeken. Hiszen a közterületeken semmilyen más esti vagy éjszakai megoldás nem létezik. A nagy szükséglet elvégzése még nehezebb, már-már szinte lehetetlen. A hajléktalan embereket még italboltokba sem szívesen engedik be az italfogyasztással egybekötött szükséglet megoldásával. Ez talán az olyan helyeken kevésbé nehézkes, ahol van hipermarket, mert ott van esélye az egyénnek használni a mindenki számára elérhető vécét.

Ettől eltérő a lakhatással rendelkező ember helyzete, aki szinte bárhol elvégezheti a dolgát. Sokkal kevésbé szólnak érte egy gyorsétteremben vagy büfében, a hatóságok pedig szinte egyáltalán nem foglalkoznak velük. Amennyiben azonban az adott személy hajléktalan, mindjárt más a helyzet. A hajléktalan embereknek hasonló helyzetben különböző atrocitásokon kell átmenniük, akár még a bírsággal is számolva.

Nappal valamivel más a helyzet, hiszen kevésbé tudja az adott személy bármilyen jellegű dolgát elvégezni. Ez különösen igaz a hajléktalan nőkre! Igaz ugyan, hogy ha nem, vagy kevésbé látszik "hajléktalannak" az adott személy, akkor különböző plázákba be tud esetleg menni a dolgát elvégezni, de az is előfordulhat, hogy épp hogy betér az adott helyre és a biztonsági őr már tessékeli is ki. A gyorséttermekben szintén hasonló a helyzet. Ha esetleg mégis sikerülne egy gyorsétterembe bemennie, azzal kerül szembe, hogy nincs fizetési bizonylata (ami pénz hiányában könnyen előfordul), ami tovább szűkíti a vécézés lehetőségeit.

Jelentősen javulna a helyzet mind a lakhatással rendelkezők, mind a hajléktalan emberek számára, ha a közvécék újra üzemelnének és újak létesülnének. Ezzel még munkahelyeket is lehetne teremteni, ahol többek között hajléktan emberek is dolgozhatnának, így nagyobb esélyük lenne arra, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba. Ezen kívül, ki lehetne egészíteni a nyilvános vécék hálózatát automata vécékkel is, amire példa a Rákóczi út és Vas utca kereszteződésében ma is elhelyezkedő automata vécé. Ki lehetne helyezni mobil vécéket is, amelyeket nonprofit módon működtethetne egy társaság, esetleg a fővárosi Csatornázási Művek vagy az önkormányzat.

A Város Mindenkié kampányt indít a vécézéssel kapcsolatos nehézségekről, hogy nyomást gyakoroljunk az illetékes hatóságokra a probléma széleskörű megoldása érdekében. Hiszen  a nyilvános vécézés lehetőségeinek megteremtése mindenkit érint és nem kizárólag a hajléktalan emberek ügye. Ennek érdekében 2011 augusztusában köztéri fórumot szervezünk, ahol szeretettel várjuk mindenkit, hogy megossza ezzel kapcsolatos véleményét, problémáit és ötleteit. Az így begyűjtött problémákat és javaslatokat el fogjuk juttatni az illetékes hatóságokhoz és szervekhez. További információ a fórumról hamarosan!

2011. június 26.                                                                                                     Fábián Karcsi

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.