A tapasztalati szakértők reménye a demokráciában

Ez a cikk több mint 10 éves.

A 2010-ben megszervezett „Szegénység és társadalmi kirekesztettség tapasztalati szakértő” képzésen A Város Mindenkié egy tagja vett részt. A belga mintára, norvég finanszírozásból megtartott képzésen Budapesten, Nyíregyházán és Veszprémben egyaránt 15 fő vett részt. A legfontosabb feltétel az volt, hogy a résztvevő egész életében szegény vagy kirekesztett legyen.

A képzés 8 hónapja önismereti résszel kezdődött, ezután pedig elméleti oktatás volt a magyar lakhatási helyzetről, a kisebbségi jogokról, az elnyomás fajtáiról, a politikai nyelvezetről, stb. Egy nap alatt kellett megtanulni a távoktatás módszerét számítógépen és innentől kezdve a leckéket számítógéppel küldtük az oktatóknak. Közben terepszemlékre jártunk, például jogvédő alapítványhoz, önkormányzat szociális osztályára, családsegítő központba és speciális iskolába. A minisztériumi látogatás sajnos nem jött össze. Ezeken az ismerkedési napokon rengeteg kérdés hangzott el az illetékesek felé, és a leendő tapasztalati szakértők is próbálták megtalálni a saját helyüket a rendszerben.

A látogatásokat hasonló helyekre szervezték, mint később a hallgatókat a terepgyakorlatra. A gyakorlat során az AVM tagja már a minisztériumba is bejutott egy másik társával együtt. A 3 hónapos, 2010 októberében induló gyakorlati idő alatt a hallgatók többsége két helyszínt is megismerhetett, így nagyobb esélyük volt az esetleges állásba kerülésre. A budapesti csoportból két főnek sikerült szinte azonnal állásba kerülnie. Az egyik félállást kapott egy alapítványnál, míg az AVM tagját a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba vették fel tapasztalati szakértőnek.

Sajnos már az első hónapban kiderült, hogy bábnak. Ugyanis visszatekintve úgy tűnik, hogy csak kényszerűségből vették fel, mert a terepgyakorlat idején a média sztárolta az ügyet. Társunk a terepgyakorlat alatt hasznosabb munkát végzett, mint azóta a fizetéséért. Akkor még reménykedtünk a hajléktalanság problémájának szociális úton történő megoldásában, ezért hoztuk létre az AVM-en belül is a minisztériumi alcsoportot. Az alcsoport segítette társunkat egy beadványának elkészítésében és a rövidtávú hajléktalan-stratégiához szánt javaslataink előkészítésében.

Ebben az évben azonban már kiderült, hogy a kormány inkább a rendészeti „megoldást” választja a hajléktalanság kezelésére, nem pedig a szociálist – még ha az előbbi legalább olyan költséges. Ebben a helyzetben a társunk enyhén pocsékul érzi magát, ezért a minisztériumi alcsoport a tapasztalati szakértőkkel és képzőikkel egyetemben most keresi a megoldást.

2011. május 26.                                                                                                     Balog Gyula

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.