Mint már korábban beszámoltunk róla, A Város Mindenkié egyik tagját zaklató módon való koldulással vádolták meg, miközben a Fedél Nélkül című utcalapot árusította Budapesten. Erdősné Csurikát a bíróságon a TASZ képviselte. Végre lezárult az ügy hivatalos része és április elején a bíróság felmentette Csurikát!

A Fedél Nélkül című utcalap terjesztőinek nagyon sok esetben meggyűlik a baja a rendőrséggel. Nekem a 12 év alatt most először. A kálvária 2010. augusztus 26-án kezdődött. Szokásos reggeli indulás újsággal, láthatósági mellényel és a Fedél Nélkül fényképes kitűzőjével. Irány újságot terjeszteni. Azon a helyen terjesztek mindig, ahova az engedélyem is szól. Mindig a leálló sávban, ahogy a szabályok szólnak. Nincs bemenetel a kocsikhoz. Sok éve vagyok ugyanezen a helyen és eddig minden gond nélkül terjesztettem.

Már jó pár órája sétáltam, amikor gyermekem, akiért ezt ez egészet tulajdonképpen csinálom, kijött és megkérdezte tőlem, meddig maradok. Azért is jött, mert leszázalékolt vagyok és nem emelhetek, és így tudott segíteni, hogy a boltban vett dolgokat hazacipeljük. Mondtam neki, hogy megyek három kört és megyünk. A harmadik körből visszasétálva már vettem le a mellényt, amikor megállt egy járőrautó és a bent ülők közölték, hogy „szálljanak be”.Beszálltam a gyermekkel, és megkérdeztem, hogy „ne haragudjanak, mondják meg hogy hova visznek és milyen jogon?”. A rendőr azt mondta, az YX kapitányságra visznek az adatokat fölvenni, hogy a kocsiban ülő kis hölgy (kezdő rendőr?) tanulja az adatkitöltést.

Beértünk a kapitányságra, leültettek a folyosóra, és elvitték az iratainkat. Mint kiderült, tényleg gyakorolt a hölgy, hisz rosszul írta le anyukám nevét, így kezdte elöről.  Mikor megvolt az adatfelvétel, visszaadták a papírokat. A jegyzőkönyv aláírása után mehettünk, amerre akartunk.

Egy októberi nap levelet hozott a posta, miszerint följelentett a rendőrség: „kocsik közt járkált, a vezetők ablakán bekopogtatva zaklató módon koldult a Fedél Nélkül újságot mutogatva”. Eldöntöttem, hogy nem hagyom magam, és kérem, hogy a gyermekemet is hallgassák ki úgy, hogy én is jelen vagyok. Hiszen ami a jegyzőkönyvben szerepelt, az egyszerűen nem felelt meg a valóságnak. Nem szólítottak föl a rendőrök, hogy hagyjam abba a lapozást. És az sem igaz, hogy zaklattam az autósokat, hisz azon a helyen már több mint tíz éve terjesztek, és ismerem a szabályokat.

Kértem tehát, hogy gyermekemet is hallgassák ki, de ekkor erre még nem került sor. Ehelyett volt egy meghallgatás, amire nem mentem, mert nem kaptam meg a postán az értesítőt. Csak mikor letelefonáltam vidékre, hogy hogy áll az ügy akkor tudtam meg, hogy már le is ment a tárgyalás – nélkülem. Persze nagyon mérges lettem így a jegyző másnap soron kívül fogadott, ahova persze saját költségemen kellet megint lemenni s ahol újból el kellett mesélnem, mi is történt. Ekkor kértem azt is, hogy a rendőrök meghallgatásánál a fiamat is kérdezzék ki. Ezeket ismét jegyzőkönyvbe vették.

Telt-múlt az idő, s levelet hozott a posta (na nem Jóska, hanem Éva.) A levél arról tanúskodott miszerint a rendőrök meghallgatása meg történt, bár csak egyikük tett vallomást mert a másik „tartósan beteg, ezért a kihallgatása nem lehetséges” (elgondolkodtató, hogy vajon azért nem, mert benne még élt a „szolgálunk és védünk” s tudta, hogy nem felel meg a vallomás a valóságnak). A lényeg az hogy aki vallomást tett, az ragaszkodott ahhoz, hogy zaklató módon koldultam. Én továbbra is fenntartottam, hogy ez nem is igaz s újabb utazás és tortúra után kb. 6 hét múlva csörgött a telefonom, hogy fáradjak le másnap, s vigyem a fiamat is.

Le is mentünk, s engem újból kihallgattak, a fiamnak még kint kellet várakozni. Majd őt hívták be, s akkor nekem kellett kint várakozni. A végén újra be kellett mennem, s akkor megtudtam, hogy lesz egy határozat, s abban le lesz zárva az ügy. E határozatot 2011 május elején kaptam meg, és nagy betűkkel ráírták: „Határozatom ellen jogorvoslatnak helye nincs. ‘Koldulás’ szabálysértés elkövetése miatt indított eljárást megszüntetem.” Ezután jön a leírás, hogy mi történt stb. Igazán a vége a lényeges, s engedjék meg, hogy ezt is szó szerint idézzem. „A terjesztői szabályzat szerint a [Fedél Nélkül című] lap nem koldulási eszköz, azaz a lap terjesztője az adományokért a lapot köteles átadni.” Vagyis ha a terjesztőnek adományt adnak át a lapért, azt elfogadhatja anélkül, hogy ez koldulásnak minősülne. Úgyhogy ez a rész letudva! Már csak az a kérdés, hogy az én sok utazásom és a meghurcolásom miatt a rendőrt felelősségre vonjuk-e vagy sem. Én szívem szerint szeretném, s talán elsősorban amiatt, hogy intő példa legyen azoknak, akik újoncok a rendőrség kötelékében.

Ez az ügy csak egy a sok közül. Most sikerült bebizonyítanunk az igazunkat, azonban A Város Mindenkié csoport továbbra is elfogadhatatlannak tartja, hogy a Fedél Nélkül újságot terjesztő hajléktalan embereket a rendőrség gyakran alaptalanul zaklatja. Ezúton biztatnunk minden olyan Fedél Nélkül terjesztőt, akit koldulással vádolnak, hogy álljon ki jogaiért, forduljon a bírósághoz vagy keresse fel A Város Mindenkié csoport, illetve az Utcajogászt!

2011. május 12.                                                                                                     Csurika