Beszélgetés az Abahlali BaseMjondolo mozgalomról – beszámoló

Ez a cikk több mint 10 éves.

2011. január 6-án találkoztunk Selmeczi Annával, aki a Közép Európai Egyetem doktorandusz hallgatója és a dél-afrikai Kunyhólakók Mozgalmáról írja disszertációját. Anna személyes élményei alapján számolt be az Abahlali BaseMjondolo tevékenységéről, szerveződési módjáról.

Anna először Dél-Afrika apartheid utáni Alkotmányáról mesélt, amit 1996-ban fogadtak el és a világ egyik legprogresszívebb alkotmánya: a lakhatáshoz való jog mellett egyedülálló módon sok szociális és gazdasági jogot tartalmaz. Az Alkotmány egyértelműen tiltja a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatásokat. Ennek ellenére, az elmúlt években sok dél-afrikai városban hoztak olyan jogszabályt, amely anélkül szüntette volna meg a nyomortelepeket, hogy megfelelő lakhatást biztosítanának a kilakoltatottak számára. Durbanben, ahonnan a kunyhólakók mozgalma indult, kb. 900 ezer ember, egész Dél-Afrikában pedig kb. 2,4 millió háztartás él informális- és nyomortelepeken.

Az Abahlali BaseMjondolo 2005-ben indult a durbani Kennedy Road-i informális telepről, amikor a lakók megtudták, hogy a város által nekik ígért földön valójában egy téglagyár épül. Azóta a legnagyobb dél-afrikai társadalmi mozgalommá vált, mára több tízezer tagja van. A mozgalom legfőbb célja, hogy megszervezzék a szegény kunyhólakókat, képviseljék az érdekeiket az állam felé, jogi segítséget nyújtsanak és elérjék, hogy a kunyhólakók teljes jogú állampolgárként vehessenek részt a városuk és országuk alakításában. A mozgalom alapvető meggyőződése, hogy emberségünk addig nem teljesedhet ki, amíg egyedül vagyunk. Csak akkor válunk teljes emberré, amikor másokkal együtt, közösségben élünk és szerveződünk. A mozgalomban nagyon fontosnak tartják a demokratikus részvételt és döntéshozatalt. Találkozóik alapelve, hogy mindenkit meghallgatnak, és mindenkit bevonnak a döntésekbe.

Az Abahlali fő tevékenysége a kilakoltatásokhoz és kunyhó-rombolásokhoz kapcsolódik, ezeket próbálják megakadályozni, több-kevesebb sikerrel. Meggyőződésük, hogy az informális telepek nem nyomortelepek, amiket el kell pusztítani, hanem a lakóik otthona, melyek nagyon sokat jelentenek a számukra. Tehát nem elpusztítani, hanem feljavítani kell őket – bevezetni a vizet és az elektromosságot, megszervezni a szemétszállítást és az egészségügyi ellátást. Sok olyan közösség keresi meg a mozgalmat, amelyet a kilakoltatás fenyeget – ekkor az Abahlali tagjai jogi információval látják el őket (hiszen sok esetben a kilakoltatás minden jogai alapot nélkülöz és meg lehet támadni a bíróságon) és segítenek nekik abban, hogy megvédjék otthonaikat.

A mozgalom egyik legnagyobb győzelme az volt, amikor 2009-ben az Alkotmánybíróság megsemmisítette a durbani ún. nyomortelep felszámolási törvényt, amely lehetővé tette volna, hogy megfelelő elhelyezés nélkül számoljanak fel informális telepeket. A siker ellenére 2009-ben a mozgalom nagyon nehéz helyzetbe került: támadás érte a Kennedy Road-i informális telepet és lerombolták több mozgalmi vezető házát is. Ebben a támadásban több ember meg is halt. Azóta a mozgalom vezetői menekültként ún. védett házakban élnek.

Annát arról is kérdeztük, hogy a 2010-es foci világbajnokság milyen hatással volt a dél-afrikai nyomortelepekre. Mint egy korábbi cikkében, most is elmondta, hogy a világbajnokság előtt és után rengeteg ember lakoltattak ki és nagyon sok nyomortelepet romboltak le Dél-Afrikában. Sok embert ún. átmeneti telepekre költöztettek, amelyek Anna szerint jobban hasonlítanak börtönökre, mint városi negyedekre. A világbajnoksággal összefüggő kilakoltatásokat nagyon nehéz volt megakadályozni, mert a dél-afrikai kormány a vb által biztosított nemzetközi hírnevet használta fel arra, hogy megtörje a politikai ellenállást.

Végül, Anna átadta az Abahlali üzenetét A Város Mindenkié számára, amelyben dél-afrikai barátaink arra bíztattak minket, hogy soha ne adjuk fel, és mindig törekedjünk arra, hogy a szegény és elnyomott emberek hangját erősítsük. Ezen kívül, szolidaritásukat fejezték ki a mi küzdelmünkkel és kifejezték reményüket, hogy még szorosabbá válik az együttműködés a két mozgalom között.

Ezúton köszönjük Annának az érdekes beszélgetést és az Abahlalinak az inspiráló üzenetet és a modellértékű küzdelmet!

Amandla! Awethu!

2011. január 22.                                                                                       Udvarhelyi Tessza

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.