Van remény a változásra

A Város Mindenkié csoport három tagja Brüsszelben járt múlt héten egy nemzetközi konferencián, melynek a célja hajléktalanság megoldása felé vezető út felvázolása, a komplex megoldási javaslatok szinkronba hozása és összeurópai konszenzus kialakítása volt.

A csoportot Fodorné Orbán Anna, Szigeti Adrienn és én képviseltük.

Hallhattunk sok jó kezdeményezésről Finnországban, Skóciában és Olaszországban: hogyan haladnak előre az úton egy szociálisan érzékenyebb, humánus európai úton. És irigyeltem is őket, hiszen ismerem a magyar viszonyokat, és azt, ami itthon történt történik. De ez csak jobban megerősít abban, hogy A Város Mindenkié civil erejére szükség van, és az én részvételemre is ebben a csapatban.

A konferencia nagyszerű volt, hiszen nemcsak az ellátó-szervezetek és a politikai vezetők, de volt hajléktalan emberek is elmondhatták, hogyan látják a kérdést, és szerintük mi a megoldáshoz vezető rövid, közép és hosszú távú cselekvési program. Szégyenszemre, Magyarország még csak államtitkári szinten sem képviseltette magát, pedig Magyarország lesz az EU soros elnöke. Belgium és Spanyolország több magas rangú vezetőt is küldött a konferenciára. A magyarországi vezetők érzéketlenségét aláfestendő, álljon itt még csak annyi, hogy Andor László, aki a szociális és munkaügyi kérdések európai biztosa egy videó üzenetet küldött csak, személyesen ő sem volt jelen. Ezeken azért érdemes lenne elgondolkodni, Tisztelt Ház!

Mindezek ellenére, jó volt látni, hogy a témában unió-szerte megmozdult valami. Jó volt hallani az előadásokat, beszélgetni a szünetekben régebbi és újabb barátokkal, kávézni és két napig élvezni azt az igazi Európát, amitől mi még oly távol vagyunk.

Van remény a változásra – ezt a végszót hoztam el magamban, mert Európában elindult valami. És ennek előbb-utóbb Magyarországon is el kell indítania valamiféle változást. De nemcsak ennek, hanem annak a rengeteg civil tiltakozásnak is, ami a hajléktalan emberek utcáról való kitiltását célzó intézkedések ellen végighullámzott Budapesten. Sokat beszélgettünk a résztvevőkkel, kinek milyen a helyzete ebben a kérdésben ott, ahol él, és lehet, hogy csak freudi elszólás volt, de az is lehet hogy nem: mielőtt elindultunk a repülőtérre, ezt találtam mondani egy osztrák ismerősnek: God save the EU from the Hungarian Presidency. Isten Óvja az Uniót a magyar elnökségtől.

2010. december 16.                                                                                   Csepregi László Iván