A Város Mindenkié Pécsett – beszámoló

Ez a cikk több mint 10 éves.

2010. November 18-án a pécsi Esélyek Háza meghívására A Város Mindenkié csoport négy hajléktalan tagja rendhagyó órát tartott középiskolásoknak.

„Nézz a borító mögé” címmel rendezett nem-formális szakmai napot a pécsi Esélyek Háza, a Tolerancia Nemzetközi Napja tiszteletére. Az eseményen különböző szervezetek, alapítványok mutathatták meg munkájukat, projektjeiket a szakmai közönségnek.

A rendhagyó osztályfőnöki óra bemutatására – mely eredetileg a Menhely Alapítvány égisze alatt fut – kértek fel minket a szervezők, akik a budapesti Esélyek Háza „Egyenlítő” című rendezvényén ismerték meg ezt a programot. A szervezők célja volt A Város Mindenkié hajléktalan érdek- és jogvédelmi csoport bemutatása, megismertetése is.

Sajnos autó helyett (az önkéntes gépkocsivezetőnk mégsem tudta vállalni az utat) vonattal utaztunk Pécsre három társammal; Csillával, Gabival és Gézával. A több mint négy órás vonatozás után késő délelőtt értünk a helyszínre. Éppen csak be tudtunk kukkantani az éppen folyó előadásra, de hamarosan kezdődött a mi szereplésünk.
Több, mint húsz diák és a szakmai érdeklődők töltötték meg a termet.

Előadásunk első részében A Város Mindenkié csoportot mutattuk be. Beszéltünk a csoport megalakulásáról, működéséről, bemutattuk a munkacsoportjainkat, ismertettük az éppen folyó programokat. Érdeklődéssel hallgattak minket és a diákok meglepett, néha csodálkozó arca mutatta, nem gondolták volna, hogy mindezeket nagyrészt hajléktalan emberek végzik.

Bemutatónk második felében társasjátékot játszottunk a diákokból alakult két csapattal. A játék a közterületen élő hajléktalan emberek mindennapi helyzeteit, nehézségeit mutatja be. Bár játék közben sokat nevettek a nézők és játékosok egyaránt (igyekeztünk sok humort vinni a különböző helyzetekbe), mégis átérezték a szituációk komolyságát, nehézségeit.

A szervezők további együttműködést szeretnének a csoportunkkal, nem csak Pécsett, hanem Baranya megye egészében szeretnék megismertetni tevékenységeinket, módszereinket.

Bár újabb hosszú vonatozással késő este, fáradtan értünk vissza a fővárosba, úgy gondolom érdemes volt részt vennünk a rendezvényen. Sajnos nem csak Budapesten élnek otthontalan emberek. Máshol, másoknak is meg kell mutatnunk, tehetünk önmagunkért. Közösen, egymást segítve.

 

2010. november 22.                                                                                       Takács Attila

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.