Hercegem! Indul hát a hajó
megyünk a télbe hóba megint
Indulunk észak hideg hajlékába
Jégvilágba Fagyvilágba
Hosszú az út majd ázunk-fázunk
Dallal melegítjük lelkünk kedvét
Vidít az együttlét, reményt ad majd
Az őszinte emberi szó.
 
Ha  megérkezünk tüzet rakunk
Sátrat a csillagfény von körénk
mert este van ott örök este
majd összedörgöljük két kezünk
Megöleljük egymást bucsúként
 
S én indulok tovább még  északabbra
fel a jéghegyek közé, hol elrejt majd a csend
És nem jövök vissza már soha  többé
mert az én hazám az a jégvilág
ahol befogad végül a végtelen
soha nem múló tél lesz velem
 
Hercegem! Indul hát a hajó
Megyünk a télbe hóba megint

2010. november 5.                                                                                          Csepregi László Iván