Érdekvédelmi tapasztalatcsere szociális munkásokkal – beszámoló

Ez a cikk több mint 13 éves.

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport 2010. októberében tapasztalatcserét szervezett a hajléktalanellátó intézmények érdekvédelmi fórumaiban résztvevő szociális munkásai számára.

A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) módszertani osztálya és szakmai vezetője erősen pártolták a kezdeményezésünket. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a BMSZKI-ból tizenhárman vettek részt a három alkalmas tapasztalatcserén. Nagy örömünkre, a felhívásunkra még három intézményből érkeztek érdekvédelmi képviselők: a Mag Népe Egyház, a Máltai Szeretetszolgálat és Vác Önkormányzatának hajléktalan szállóiról. Ezt részben annak köszönhettük, hogy az AVM szeptember elején tartott egy workshopot a hajléktalanellátás országos konferenciáján. Összesen huszonegy szociális munkás vett részt a tapasztalatcserén, kb. négyötödük mindhárom alkalmon jelen volt. Mindenki hozzászólt a beszélgetésekhez, így az aktivitásra egyáltalán nem panaszkodhatunk.

A programot az AVM Ellátórendszer munkacsoportja állította össze, melyet az egész csoport véleményezett. A tapasztalatcserét az AVM hajléktan tagjai koordinálták. Érzésünk szerint a tapasztalatcsere hírére több helyen bonyolítottak le érdekvédelmi képviselő választást. Az első napon az intézmények érdekvédelmi fórumának jogi hátteréről, a képviselők jogairól és kötelességeiről beszélgettünk. Új dolgokra hívtuk fel a figyelmet, melyek közül azóta már több a gyakorlatban is megvalósult, pl. kommunikáció a hajléktalan érdekvédelmi képviselőkkel, az AVM meghívása lakógyűlésekre, más rendezvényekre. A némileg száraz, de mégis izgalmas törvényi háttér megvitatása után szituációs játékokkal illusztráltunk néhány pozitív érdekérvényesítési gyakorlatot. Már az első nap végére kiderült, hogy a szakma képviselői egymástól és az AVM hajléktalan tagjaitól is sokat tanulhattak, valamint mi hajléktalan érdekvédők is jobban megértettük a szakma dolgozóit. A második napon az érintetteknek az intézmény munkájába való bevonásáról beszélgettünk, akár önkéntesként, akár fizetett alkalmazottként. Ez már parázs vitát szült. A szakma képviselői – beleértve egy intézményvezetőt is – aggályukat fejezték ki a kivételezettség károsságával kapcsolatban, amit a józan ítélőképességgel próbáltunk ellensúlyozni. Az aktivitás tovább nőtt, a hangulat pedig kezdett feloldódni. Sajnos az AVM moderátora nem ajánlotta fel a tegező viszonyt, ami csökkentette a kedélyességet. A passzivitás ellensúlyozására tervezett szituációs játékokat a továbbiakban már nem is kellett alkalmazni. A harmadik napon a közösségépítésről – amit a legnehezebbnek gondoltunk – cseréltünk eszmét. Ezzel kapcsolatban tényleg komoly dilemmák előtt áll a szakma és a hajléktalan érdekvédők is. Végül még ebben a témakörben is hallhattunk pozitív példákat.

A három nap szóbeli összegzése során három törvény módosításának az ötlete is felvetődött. Sajnos csak az első napra tudtunk önkéntest találni, hogy jegyzetet készítsen az elhangzottakról. A tapasztalatcsere után írásbeli értékelést is kértünk a résztvevőktől, melyből hét be is érkezett. Ez alapján a résztvevők hasznosnak ítélték a tapasztalatcserét és érdemesnek tartják terjesztését, kiszélesítését.

2010. október 31.                                                          Balog Gyula

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.