A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport a nyár után több rendezvényt és képzést kezdett el szervezni. Éppen a hajléktalanellátó rendszer dolgozóinak éves találkozójára készültünk, mikor felreppent a hír, hogy a Belügyminisztérium egy építési törvénytervezettel kívánja kiűzni a városból a hajléktalan embereket. A megoldást nélkülöző törvénytervezett nemcsak minket, de a szimpatizánsainkat is feldühítette. Ráadásul a média is elkezdett érdeklődni irányunkba, hogy mi a véleményünk a BM tervezetről.

Nagyon sok elfoglaltságunk miatt csak egy elektronikus tiltakozás mellett döntöttünk, mely komoly pártolást kapott a magyar és nemzetközi szociálisan érzékeny emberektől. Emellett persze szívesen részt vettünk volna egy másik csoport vagy szervezet által kezdeményezet demonstráción. A hír a szakma körében is nagy vihart keltett, amit a balatonföldvári konferencián is érzékelhettünk. A konferencia résztvevői közül többen is kifejezték együttérzésüket az elektronikus tiltakozásunk mellett. Valójában a törvénytervezet óriási hatással volt a konferencia egészére, hiszen annak témája is pontosan az utcán élők helyzetének javítása volt. Most először hívtak meg érintetteket egy szakmai konferenciára. Ráadásul még részt vettünk egy kerekasztal-beszélgetésen és mi moderáltunk le egy workshopot a szociális szakma elitjeinek.

Sajnos eközben egyetlen csoport sem kezdett el szervezni semmit, így szeptember 13-án úgy döntöttünk, hogy megtervezünk egy szerény, békés demonstrációt egy rövid performansszal. Persze a nyolc nap az önkéntes aktivistáinknak is nagyon rövidnek tűnt egy komoly szervezéshez. Mégis belevágtunk, mert nem lehet szó nélkül hagyni egy ilyen embertelen, etikátlan tervet. Lehet, hogy a tanult döntéshozóinknak eszébe jutott az ókori görög Taigetos vagy a múlt századi krematóriumok megoldási lehetősége, de ezek az idők remélem már elmúltak. Szerintünk, a társadalmi átalakulásunk által otthontalanná vált emberekkel nem lehet úgy bánni, mint a közterületekre hulló falevelekkel, melyeket összegyűjtenek, elszállítanak és elégetnek valahol messze. Az sem emberséges, hogy, hogy egy tiltást úgy hozzanak meg, hogy megoldás ne legyen mögötte. Az pedig egyszerűen nevetséges, hogy nincstelen emberek tömegeit akarják pénzbírsággal súlytani, vagy börtönbe zárni, ami mellesleg többe kerül a társadalomnak.

A hajléktalanság problémáját a 1990-es megjelenése óta akarják megoldani, de ehelyett csak egyre jobban nő a számunk. Ugyan növekszik a tömegszállások befogadóképessége, de ezek sem érik utol az otthontalanná váltak számát. A Város Mindenkié csoport persze nem a tömegszállásokban látja a megoldást, hanem a szociális bérlakások számának növelésében, a munkanélküliség csökkenésében és a társadalom jóhiszeműségében. Természetesen ez nagy erőfeszítést jelent, hiszen minden embernek egyéni megoldásra lesz szüksége.

A megoldás nem a hajléktalan-ellátásba nyomott egyre nagyobb pénzösszegről szól, hanem a lakhatási politika megváltozása és egy komplex program létrejötte szükséges hozzá. A hajléktalan embereken kívül a mélyszegénységben élők is embertelen körülmények között élnek, aminek nem kéne a XXI. század jellemzőjének lennie hazánkban.

A szeptember 21-i demonstrációnkon kb. százhúszan vehettek részt, most először a tüntetők fele az érintettekből állt. Most először nem a „takarítónő” vette át a petíciónkat, hanem megtisztelt bennünket a helyettes államtitkár. A média pedig igen komolyan foglalkozott az üggyel az önkormányzati választások közelségének ellenére.

A Város Mindenkié csoport éppen ezért követeli a törvénytervezet nyilvánosság előtti visszavonását, a hajléktalan emberek – vagy képviselőik – bevonását a döntéshozatalba és az emberséges bánásmódot!

Erdős B. Gyula                                                                                        2010.09.22.