A ljubljanai egyetem és az Kralji Ulice (Utca Királyai) nevű hajléktalan embereket segítő civil szervezet elhatározta, hogy lépéseket tesz a szlovén nemzeti hajléktalanügyi stratégia elkészítése érdekében, ezért konferenciát szerveztek, hogy egyrészt tapasztalatokat gyűjtsenek a nemzetközi porondról, másrészt társadalmi párbeszédet kezdjenek a hazai stratégiáról.
A Város Mindenkié képviseletében Mariann és Csurika vett részt a konferencián, akikhez később Géza és Gabi is csatlakozott.
2010. 06. 16.
Az első napon az Európai Unió vonatkozó szakpolitikái, illetve nemzetközi jó példák – Finnország, Skócia és Dánia hajléktalansággal kapcsolatos politikái – kerültek terítékre.
2010. 06. 17.
A második napon a szlovén stratégia volt a téma, ezért nem is biztosítottak tolmácsolást, úgyhogy aznap várost néztünk. Nagyon szép hely Ljubljana, bár nagyon elüzletiesedett – nagyon sok szép dolog szinte nem is látszik a méregdrága üzletektől, kávézóktól, és éttermektől.
2010. 06. 18.
A harmadik nap délelőttjén egy nagyon érdekes dán kezdeményezésről tartottak műhelybeszélgetést – egy munkanélküli szegény embereknek szóló iskoláról, amit civilek tartanak fenn. Ezekben az intézményekben diáknak és nem ügyfélnek, vagy ellátottnak tekintik az oda érkezőket, akik mindenben teljesen szabadon dönthetnek. Kaphatnak szakképzést is (egy csomó dolog közül választhatnak), és különböző szociális és kommunikációs kompetenciafejlesztő képzéseket is. A problémákkal küzdők pszichológusi segítséget is kaphatnak, és a hajléktalan diákok számára szállást is biztosítanak. Nagyon-nagyon izgalmasan hangzik ez a dolog!!! Ez egy dán modell, de már néhány kelet-európai ország is átvette, és mint megtudtuk, a magyar érdeklődők augusztusban mennek Koppenhágába tájékozódni!
Mindez után jöttünk mi! Ekkorra már szerencsére Gabival és Gézával megerősítve. Az eleje kicsit talán döcögősen ment – annyi mindent csinálunk, illetve csináltunk már, hogy nagyon nehéz nem beszélni mindenről, illetve nem beszélni bizonyos dolgokról, amiket nagyon szeretünk, és az is nehéz, hogy ne menjünk bele nagyon a részletekbe. De nagyon sokat tanultunk ebből, úgyhogy legközelebb már sokkal ügyesebbek leszünk! Amikor úgy éreztük, kicsit talán már unja a közönség, tartottunk egy kávészünetet, közben kicsit újragondoltuk a stratégiát, és nekiültünk a 2. résznek, ami viszont mindenki szerint iszonyú jól sikerült! Rettenetesen érdeklődők voltak – annyit kérdeztek, hogy szituációs játékozni nem is maradt időnk. De úgy éreztük, ez nem volt baj, mert úgysem volt túl sok hajléktalan résztvevő, és így viszont nagyon sok fontos dologról beszéltünk az ott lévőkkel – viszonylag kötetlen formában. Az sajnos kiderült ebből, hogy a magyarországi állapotok Szlovénia viszonylatban is nagyon rossznak számítanak – nagyon meg voltak döbbenve néhány dolgon (pl. a szoc. segély összegén, vagy a 700 fős intézményeken, meg a 2-2 szocmunkáson…)
Az Utca Királyainál is látogatást tettünk. Ennél a szervezetnél az utcai szociális munkások maguk osztják be a munkaidejüket, csak azt kell jegyezniük, mennyi időt töltöttek munkával. A civil szervezet által üzemeltetett nappali melegedő színvonalasabb a hazaiaknál, bár jóval kevesebben is veszik igénybe a szolgáltatásait. Az ügyfelek kapnak kávét és péksüteményt, és 3-4 számítógép is rendelkezésre ál, ahol az Internetet is használhatják. Az adományruhák között mindenki szabadon válogathat, nem a szociális munkások döntik el, ki kaphat és mit. Ezen kívül fenntartanak egy-egy bazáros boltot is, ahová az emberek mindenféle dolgokat bevihettek adományként, s azt az ott dolgozó hajléktalan emberek adták el, jelképes összegekért. Nagyon ötletes az a megoldás is, hogy a régi utcalapokból kis papír szatyrokat hajtogattak, illetve ragasztottak.
Mariann & Csurika
