A Város mindenkié csoport tagjai 2010. június 11 és 13 között Kéthelyen megszervezték a második „Elvonulás” névvel illetett csapat- és stratégiaépítő tréninget.

Összességében jónak ítélem az idei elvonulás tanulságait. Életem szép emlékei közé kerül annak ellenére hogy voltak összezördülések, meg nem értett, ki mondott dolgok feszültségek. Azonban minden jó, ha jó a vége – tartja a mondás –, és ez ránk is igaz, mert mindezek ellenére nagyon jó volt együtt lenni, terveket szőni, megbeszélni az eddig megtett utat. Élményekben is gazdagodtunk és tanulságokban is. Voltunk egy farmon lovakat nézni, simogatni. Egy tó partján beszélgettünk, fotókat készítettünk és én mesét szőttem – a tavi rém és a sellő meséjét.

 Volt egy bográcsos esténk, ahol együtt ettünk, beszélgettünk, vörösbort meg ásványvizet ittunk – ki mit szeretett. Azután voltak dalok is /Me suno dikháv pe tuke, Io amero/ meg volt tervezgetés, álmodozás – minden, ami egy ilyen bográcsos este lenni szokott. És eljött a vasárnap, hogy hazainduljunk, vissza Budapestre.

 Végszóként talán annyit, rájöttem hogy ahhoz hogy közelebb kerülhessek az emberekhez figyelnem kell rájuk: meglátni a másik szemében a fényt, és engedni hogy az én szememben is meglássák.

 Köszönöm nektek ezt a három napot és remélem nem ez volt az utolsó. Örülök, hogy Együtt Maradtunk!

Csepi

Képek az elvonulásról