Így gurulok át

Ez a cikk több mint 11 éves.

Olvasztja már a jeget március
megáradnak a folyok is hevesen
tavasz reményét hozza a szél
a nap is mutatja mosolyát
Sufnim mélyéből előkerül kétkerekű
ütött kopott vaslovam
talpig farmerben feszitek nyergében
így járom a várost a jégszívűt
látom a kongó kiürült templomokat
és a mindig hangos teli kocsmákat
Sörre cseréltem a krisztus testét
Buszokon arctalan emberek
üres tekintettel
Polcokon könyvek porosan sorakoznak
Nem olvassa őket senki
Miért is olvasná?
Hiszen már egymáshoz is alig szólnak az emberek
Így gurulok át e jégvilágon, havon
így gurulok át az öröklétbe
vaslovamon farmeresen.

Csepregi László
 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.