A Város Mindenkié civil jogvédő csoport január végén csapat- és stratégiaépítő találkozót tartott. Magunk között csak elvonulásnak neveztük azt a három napot, amikor kiértékeltük eddigi tevékenységünket és megbeszéltük a jövőre vonatkozó céljainkat. Egy kedves baráti hétvégét töltöttünk együtt Kéthelyen, Marcali mellett.

Hogy nekem mit jelentett az elvonulás?

Egy picit talán jobban megismerhettem a többieket és gondolataink, céljaink mozgatórugóit. Szerintem nagyon jó és tanulságos volt a három majdnem egész nap együttlét. Sokat stratégiáztunk, beszélgettünk, közös dolgainkat néztük át és beszéltük meg. Együtt ettünk, játszottunk, egy házban aludtunk, mint valami nagy család, ahol bárhonnan jöttél is testvér vagy. Én így éltem meg ezt a három napot.

Még valamit kiemelnék: nevezetesen azt, hogy ez volt az első elvonulásunk, mégis úgy tudtunk együtt lenni mintha már sok ideje ismernénk egymást. Valahogy titokzatos módon nem volt köztünk összezördülés, harag, veszekedés, sértődés, hanem sokat tárgyaltunk a céljainkról, együtt mertünk tervezni, „álmodni” valami jót.

Igen, ez is összeköt minket.

„S rendezni végre közös dolgainkat, ez ami munkánk és nem is kevés”

Nekem ezt jelentette az elvonulás.

2010. január 26.                                                                                                    Csepregi László