Csoportunk 2010. január 19-én politikai pártok/döntéshozók közül elsőként a Lehet Más a Politika klubestjén mutatkozott be. Az LMP szóvivője, Schiffer András bevezetője után négy tagunk – akik a panel résztvevőiként nemcsak csoportunkat képviselték adekvát módon, de maga a hajléktalan „társadalom,” sokszínűségét is – egyenként röviden bemutatkozott, majd az LMP-s moderátor hölgy levezetésében Csilla ismertette az AVM megalakulásának történetét.
Elsőnek valamennyien beszámoltak a hajléktalan-ellátás jelenlegi helyzetéről, amit csoportunk „aktív” hajléktalan tagjai a saját bőrükön éreznek. A panelben résztvevők közül Anna az ellátás oldaláról is megvilágította a problémákat, míg Csilla, aki volt hajléktalanként immár maga is hajléktalanellátó intézmény alkalmazottjaként dolgozik, szintén érdekes információkkal szolgált. Az Attila és Jani által elmondottak után erősen tapasztalható volt a több, mint 30 fős hallgatóság döbbenete. Ez természetesen egyrészről érthető, hiszen eddig nem láttak bele a különböző szállások életébe, „csak” az utcán élőkkel azonosították a hajléktalanokat, ami persze nem baj, csak hát a hajléktalan társadalom csupán egy részét képezik ezek a sorstársaink, akiket ugyanúgy megillet minden emberi jog és méltóság, ha nem még jobban is, éppen a helyzetüknél fogva.
Azon túlmenően, hogy a jelenlegi adottságok mellett milyen azonnal megoldható jobbítási javaslataink, kéréseink, ill. követeléseink vannak (pl. éjjeli menedékhelyek és nappali melegedők nyitva tartása hétvégéken és ünnepnapokon is, a diszkrimináció elleni harc a mindennapokban is, nyilvános és elérhető mobil WC-k felállítása (!!),a BKV-val annak a korábbi megállapodásnak a felújítása, hogy az érvényes hajléktalan igazolvánnyal rendelkezőket ne büntessék meg amúgyis behajthatatlan összegekre, amikor az egyik átmeneti szállásról a város másik végében lévő ingyen konyhára utazik), röviden ismertettük rövid, közép- és hosszú távú terveinket, amelyek közül az utóbbiak azok az átfogó változások/változtatások, amik az egész magyar társadalmat is érintik. Ilyen például a korrupció elleni fellépés, a „fekete” munka visszaszorítása, az önkormányzatok feletti állami törvényességi ellenőrzés erősítése stb. Ezeknek a terveknek a politikai döntéshozók általi nyomatékos figyelembevétele nemcsak a már most hajléktalan emberek védelmét, a hajléktalanságból való kilépést, illetve a továbblépés lehetőségét teremtik meg, de megakadályozhatják a társadalom szinte minden tagját fenyegető elszegényedés, lecsúszás eshetőségét is, egyszóval a hajléktalanság fenntartását, illetve (ha más szereplőkkel is, de) „újratermelődését”.
A hallgatóság kérdései nehezen indultak be. Látszott, hogy számukra új dolog az például, hogy a hajléktalanok 4%-a felsőfokú végzettséggel rendelkező ember, vagy, hogy mintegy 40%-uk soha nem fogyaszt alkoholt, és a zömük szakképzett ember. Tettek fel olyan kérdéseket, például hogy mint magánember hogyan közelítsenek meg egy utcai hajléktalant? Mit tehetnek ilyenkor? De azt is, hogy mit vár a Város Mindenkié egy politikai párttól?
Az igazi kérdések azután már a hivatalos rész utáni egyéni beszélgetések során merültek fel, amelyeket az AVM-nek az addig a közönség soraiban ülő tagjai is igyekeztek legjobb tudásuk szerint megválaszolni.
Olyan érzéssel zártuk ezt az estét, hogy nagyon sok PR-ra van szükség és sok „marketing”-munkát kell még végeznünk ahhoz, hogy az emberek/döntéshozók/politikusok fejében szemléletváltás induljon be; hogy bevonják a hajléktalan állampolgárokat a döntések meghozatalába, és sikerüljön elérni, hogy a politika végre valós politikai és társadalmi tényezőként ismerjen el minket, és ismerje fel – amit már számos országban felismertek –, hogy SOKKAL KEVESEBBE KERÜL A HAJLÉKTALANSÁG FELSZÁMOLÁSA, A LAKHATÁSHOZ, A MEGFELELŐ MUNKÁHOZ, BÉREZÉSHEZ VALÓ JOG ÉRVÉNYESÍTÉSE, AZ EMBERI MÉLTÓSÁG VÉDELME, MINT AMENNYIBE A HAJLÉKTALAN ELLÁTÓ RENDSZER FENNTARTÁSA. KERÜL. Csak egy példa: a bejelentett, megfelelő munka jelentős „újraadózó” állampolgár-réteget eredményez, és az egészségügyi ellátásban is kevesebb olyan beteg lesz, aki ellehetetlenült egzisztenciája és kilátástalan jövője miatt ma még visszatérő páciens például a pszichiátriákon.
Bízunk benne, hogy megalapozott és kidolgozott érveink olyanok, amiket az igazságosabb társadalom elérése érdekében küzdő politikai erők fel- és elismernek és beépítenek programjukba, s így abban az irányban történik változás, hogy a ma még hajléktalanságban élni kényszerülők helyzete megközelítsen egy XXI. századi emberhez méltó szintet, a hajléktalanságból kilépni tudók megfelelő támogatáshoz jussanak (olyan lakhatáshoz, amelyet a tisztességesen végzett bejelentett munkájával fenn tudnak tartani), valamint a széles tömegek, akik ugyan még most nem hajléktalanok, de csak egy „paraszthajszál” választja el őket ettől (elbocsátások, válások, válságok, lakáshelyzet megoldatlansága), NE váljanak azzá.
2010. január 27. Fné Orbán Anna
Az LMP beszámolója: Mit tanult az LMP a hajléktalan emberektől?
