Csepregi László – újabb versek

Ez a cikk több mint 11 éves.

Mindig magamban

 A csillagok alatt aludtam éjjel
És körül ölelt a hideg és a köd
Sápadt sárga holdfény árad széjjel
Macska motozott bokrok között
Nem volt ott semmi csak én meg a csönd
Ez a csendes magány csak ez örök
Élek, járok, alszom, mindig magamban.

2009. október 19.

Angyali téli álom

Egyik éjjel angyalt láttam
Lépdelt szép fehér ruhában
Szinte suhant könnyű lépte
De én nem mentem feléje
Pad ágyamnál hosszan megállt
Arca lassan mosolyra vált
Valamit szólt tova suhant
Keresni más boldogtalant
Azt az arcot ma is őrzöm
Nem feledem már örökkön
Végleg a lelkembe égett
Pedig csak ennyit szólt:
Szegényem szeretlek téged

2009. november 15.

Egy fantázia (Budapesti anzix)

 Itt ülök a csendben
S mint egy képeslap
Képei jönnek elő
Emlékeimben
Életem apró
Mozzanatai

Cigaretta csikkek hamutálban
Kiégett lélek barna nikotin
A bőrre keményedve
Az ujjbegyen
 
Flakonos bor, félig telt
Pohár az asztalon
Mámor, hogy felejtsen
Ki hazában idegen

Könyvhalmok íróasztalon
Jegyzetek versek mikbe
Mocsok világ elől bújtam
El lelki barikád
Véd is de ki is
Rekeszt egyben

Végül késem
Mellyel ereim vágtam
El végem
Lassú vérfolyású
Zsibbadt agy feszült
Idegek homályos szem
Ennyi kép a képeslapon
S nincs tovább

2009. november 30.

Idegen

Hazában hazátlan
Élek ma borospohár
Min keresztül a világra
Sandítok ostobán
 
Eladósodva eladósorba
Nagy szatyrom sorsom
Úgy cipelem

Néha valaki
Aprót nyom markomba
A halálraítélt szigeten

Dicstelen nincstelen
Élet az csak egyedül
Ahogy vándorlom egyre
Talán csak kódorogva
Cél nélkül idegen

2009. november 30.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.