Csepregi László: A romakérdésről

Ez a cikk több mint 11 éves.

A magyarországi romák ugyanolyan teljes értékű emberek, mint bármely más nép vagy népcsoport, aki hazánkban él. Én ellene vagyok mindenféle rasszista megnyilvánulásnak mind Magyarországon, mind pedig bárhol a világban.

Nyitott szívvel közeledvén feléjük én is nyitott szívű emberekre találtam sokukban.

Gandhi lelkületű emberekre van szükségünk, mind a romák mind a gádzsók köréből. A politikailag mesterségesen is szított gyűlöletkeltés alapjaiban ássa alá a társadalmunk egészét, az oszd meg és uralkodj elve alapján. Nekünk, embereknek – romáknak és magyaroknak – kellene összefognunk, mert egymás nélkül előbb-utóbb nem lesz országunk. Egyedül nem megy. A jövőben Magyarország elképzelhetetlen a romák nélkül és főleg roma értelmiség nélkül, de kell, hogy a romák köréből jó szakmunkások, jó köztisztviselők, rendőrük és egyéb más foglalkozást űző, munkájukból megélni tudó emberek kerüljenek ki.

Igenis helye van Magyarországon a cigányságnak, együtt kell mennünk, mert ha nem megyünk együtt és nem fogunk össze, akkor csak politikai játszmák bábjai maradunk mindörökre.

„Aven manca sa lumake Roma, ke phuterdyon le romane droma!” Gyertek velem világ cigányai, mert megnyíltak a cigányok útjai – szól a cigány himnusz egyik sora. A Gandhi szellemében a megbékélésre és az együtt cselekvésre hív minket, magyar állampolgárokat a mostani történelmi helyzet.

Mert együtt vagyunk csak képesek egy jobb, igazabb és rasszizmus nélküli Magyarországot teremteni, ahol mindannyian, romák és magyarok, békességben élve, egymás szemébe bátran, tiszta szándékkal nézve élhetünk.

2009. október 28.                                                                                      Csepregi László Iván
 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.