Nincs de

Ez a cikk több mint 11 éves.

Nincs de I.

(az életed rajtad is múlik)

Kormányunk millió és millió adóforintot költ önmaga reklámozására. Itt már dübörgött a gazdaság, már lendületben is voltunk meg még ezer és ezer minden jót elmondtak nekünk egy Új Magyarországról. Nem reklámozni kell, hogy minden rendben van, hogy legalább élhető az életünk, hogy ha nincs is így, de legalább belénk súlykolják, azt hiszik, majd mi is elhisszük ezt a sok maszlagot. Hát nem!!

Mi nem hisszük el!

Legújabban agyonreklámozott dolog az úgynevezett „Nincs de – az életed rajtad is múlik” szlogennel ellátott maszlag, ami ömlik a televízióból. Ez egyrészt igaz, mert az életünk, az egészségünk rajtunk is múlik: dohányzás, ital helyett sportolás, jókedv, nagy séták, satöbbi.

Azonban olyan világot élünk, hogy szerintem ma ez (tehát a szlogen másrészt nem igaz) nem rajtunk múlik. Mesterséges gazdasági présben élünk.

Úgy látom, bele vagyunk kényszerítve tudatosan egy anyagilag, szociálisan, kiszolgáltatott helyzetbe megalázottan, elszomorítva, és nem tudom, hogy első gondolatom nem-e az életbenmaradás, a mindennapok apró harcainak megvívása lenne. Egyáltalán látok-e valamiféle bíztató jövőfélét, hogy érdemes törődnöm az egészségemmel. Akarok-e hajléktalanként ilyen szociális helyzetben akár ötven évet is élni?

Ha szinte egyáltalában nincs reményem önálló lakásra, rendezett magánéletre.

Egyáltalán akarok-e egy ilyen helyzetben akár még egy napot is élni?

Nincs de II.

És most megfordítom a gondolatot.

Nincs de!! És nem is lehet, de vagy ha csak egy lehet. Szociális kilátástalanságom reklámokon feldühödve (mint ahogy a reklám az én pofámba vágja, fülembe ordítja) én ennek a kormánynak, a világnak üvöltöm a pofájába, harsogom a fülébe amíg még lélegzem.

Nincs de és nem is lehet de. Mikor azt kérdem majd petícióban, médiában, versben, szóban (vagy ahogy éppen tudom):

Miért nincsenek biztosítva alapvető emberi és állampolgári jogaim? Miért nem élhetem emberként az életem? Miért vagyok szociálisan ellehetetlenítve?

Többé nincs de vagy ha, mert úgy érzem erős leszek Strasbourgig elmenni……

Ez éltet talán már egyedül, a harc…….

Nincs de, az életed rajtad is múlik!!

2009. október 10.                                                                                         Csepregi László Iván

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.