Kezet nyújtottunk egymásnak

Ez a cikk több mint 11 éves.

Sajókazán jártunk szombaton. Én Zsuzsiák kocsijában utaztam odafelé hárman hol angolul, hol magyarul beszélgettünk. Egy kedves orosz lány volt az útitársunk, aki Amerikában, New Yorkban él. Közel három óra út után szálltunk ki Sajókazán. Kedvesen fogadtak, finom ebédet kaptunk. Ezután sétáltunk a faluban, később találkoztunk a helyi romákkal, helybeliekkel és az asszonygyülekezet tagjaival. Velük szerveztünk közös beszélgetést egymás megismerése, közös céljaink feltérképezése és a későbbi együttműködés lehetősége témákban.

A két csoport hamar megtalálta a közös hangot hiába a közel kétszáz kilométeres távolság, az emberi érzések és közös problémák összekötnek minket. Kezet nyújtottunk egymásnak két lelkes hölggyel a roma asszonygyülekezetből a közös megbeszélésen, ragyogott a szemük amikor lovári cigány nyelven szóltam hozzájuk és értettem, amit válaszoltak. Jó volt átélni, hogy emberek között van út lélektől lélekig, ha nyitott szívvel közelítünk egymás felé.

Visszafelé az úton Vojtonovszki Bálint kocsijában utaztam és mivel picit fáradt voltam csak bóbiskoltam a hátsó ülésen. Sajókazán újabb élményekkel gazdagodtam és maradandó emlék marad az életemben.

2009. október 17.                                                                                    Csepregi László Iván

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.