A Város Mindenkié Sajókazára látogatott

Ez a cikk több mint 11 éves.



A Város Mindenkié Csoport tagjai egy szombati nap elhatározták, hogy ellátogatnak Sajókazára, ahol az egyik csoporttársunk él s szimpatizánsaink. Az időjárás szerencsére megjavult, nem úgy, mint a vonat, amivel elindultunk a csoporttársammal. De szerencsére jött a felmentő sereg, akik kocsival indultak s összeszedtek minket is, így szerencsésen lejutottunk a kb. 3400 fős településre. A kis településen nagyon nagy a szegénység s sajnos a diszkrimináció, hisz az ott élő emberek nagyon nagy százaléka cigány.

A községben élő hölgyek létrehoztak egy asszonygyűlést, melynek neve Segítőkéz Asszonygyülekezet. Csináltak egy asszonykórust, ami fellép 2009. november 12-én Budapesten. Színházi darabot is játszik mely 2009. december 10-12-én lesz látható Budapesten. Az asszonygyűlés fogadott minket szeretettel, s nagyon nagy élmény volt együtt beszélgetni velük, mert kiderült, hogy náluk is a legnagyobb gond az, hogy társadalmi kirekedtségben élnek, mivel a társadalom azt gondolja, hogy nem tesznek semmit magukért. Holott, ez nem is igaz, hisz mióta meg alakultak 1 éve azóta elérték, hogy lett kővel leszórt út, így a gyerekeknek nem kell sárban eljutni az iskolához. Többek között adomány gyűjtöttek, így gyönyörűen kifestettek belőle 19 házat. Ültettek virágokat is, s létrehoztak egy úgynevezett jelzőrendszer szolgálatot, amely abból áll, ha egy tanköteles gyermek nem megy be az iskolába a szolgálatos anyuka megy s meg kérdi mi történt.

Megtudtuk, hogy náluk is nagy a szegénység s mivel etnikai kisebbség így őket is a büdös, verekedős, alkoholista csoportba osztja be a társadalom ugyanúgy, mint Budapesten a hajléktalanokat. Holott ez egyik csoportra sem igaz így, mert a hajléktalan ember is tesz magáért, s statisztikailag be van bizonyítva, hogy ugyan annyi alkoholt fogyaszt a nem hajléktalan társadalom. Csak míg az utcán élőket mindenki látja, a lakásban élőket nem.

Számomra nagyon nagy élmény volt a Sajókazai kirándulás, mert bár szegények az emberek, de összefogás megértés, s ami nagyon fontos szeretettben élnek. Itt a gyerekek még igazi gyerekek, nem stresszes rohangáló ember-palánták, akiknek a sok számítógépes játék kell, s abból amit látnak erőszakot. Sajnos az idő gyorsan eltelt s indulni kellet vissza, de úgy érzem, hogy ez a kis település megérdemelné, hogy a társadalom velük is emberszámban foglalkozzon, bár ezt igazán nem lehet míg az ottani vezetőség is a lakosság  ellen van, s nem értük s velük.

2009. október 17.                                                                                               Csurika

Képek a látogatásról itt:

picasaweb.google.hu/avarosmindenkie/SajokazaiLatogatas#

Videók itt:

www.vimeo.com/7129703

www.vimeo.com/7129931

www.vimeo.com/7130071

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.