Beszámoló a Kálvária bálról

Ez a cikk több mint 11 éves.

Minap a Kálvária Bálon vettem részt, ahol sok önkéntes szervezet vett részt, hogy akiket érdekel, azoknak bemutassák, hogy mi az ő szervezetük lényege és mivel foglalkoznak. A Város Mindenkié csoport, a Fedél Nélkül, a Menhely Alapítvány és még sorolhatnám a sok szervezetet, akik részt vettek benne. Én mint a Város Mindenkié csoport tagja és a Fedél Nélkül terjesztője voltam ott.

Volt nálunk totó kitöltés, aminek a címe az volt: Ki mit tud a hajléktalanságról? Érdekes volt, mert közel 100 ember töltötte ki és sokan ugyanazt jelölték be és nagyon sok esetben ugyanazokkal a hibákkal. Mikor kiértékeltük és elmondtuk a hibákat, igen megdöbbentek, hogy például a hajléktalan emberek több, mint 45%-a dolgozik és kevesebb, mint 60%-a iszik. rendszeresen Bár volt olyan kérdés, amivel minket leptek meg, mert az egyik személy azt kérdezte, hogy mikor iszik a hajléktalan, télen vagy nyáron, mivel nem mindegy. Beláttuk, hogy ebben igaza van. De ezt úgy értelmezze, hogy általában mennyi iszik belőlük.

Volt egy élő könyvtár is, amiben hajléktalan embereket lehetett kikölcsönözni, ahol ők mondták el a saját történetüket. Meglepő volt, hogy ettől a lehetőségtől az emberek idegenkedtek és nem kért senki, míg viszont a kerekpokrócos beszélgetés, ami voltaképpen ugyanaz volt, mint a könyvtár csak ott egyszerre több érintett volt sok ember vett részt és a hallgatta a hajléktalan emberek történetét.

A bálon sok kisgyerek vett részt, volt nekik gyerek pokróc ahol önkéntesek játszottak velük.

Volt egy úgynevezett szívességek boltja, ahol szívességekért lehetett megkapni dolgokat, amit előtte más emberek adományoztak. Például a gyerekek rajzoltak, énekeltek, verset mondtak és cserébe bármit vihettek. Volt egy kislány, aki kinézett egy nagyon szép képtartót, amit egy szép énekért (Anyám édes anyám elfeslett a csizmám) cserébe is kapott és boldogan vitte oda anyukájának, hogy ezt neked énekeltem. A felnőttek recepteket írtak és válogathattak a sok lábos, cipő, ruhanemű között. Volt, aki a rendezvény végén segített összepakolni és ezért választhatott ajándékot.

De volt ott nagyon sok zenész, akik játszottak a saját hangszerükön. Lenyűgöző volt a színpompás kavalkád és jó volt látni, hogy sok különböző társadalmi hátterű ember milyen együttértésben és békében mulat együtt. Nagyon nagy élmény volt számomra és köszönöm, hogy ott lehettem és részese lehettem e jó kis bálnak.

Csurika

Képek a bálról itt és itt.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.