2014. február 5-én szerdán került sor arra az eljárásra, amelyben arról döntött a Kúria, hogy törvényt sértett-e a rendőrség 2012. március 27-én, amikor megbilincselték és előállították A Város Mindenkié (AVM) két aktivistáját. Bende Anna és Misetics Bálint erőszakmentesen próbálta megakadályozni, hogy az önkormányzat lerombolja négy ember saját építésű kunyhóját egy Határ út menti erdőben. A jogsértő kilakoltatás során a kunyhókat végül lerombolták, a lakók személyes tárgyainak egy részét eltulajdonították, és átvételi elismervény nélkül – mint „szemetet” – elszállították, hogy megsemmisítsék.
Az önkormányzat intézkedéséről egy ombudsmani jelentés megállapította, hogy az súlyosan jogsértő, tavaly szeptemberben pedig a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kimondta, hogy a rendőrségi biztosítás jogalapja tisztázatlan volt. A Kúria a ma meghozott döntésében ezt a határozatot hatályon kívül helyezte, mivel a tanács álláspontja szerint közigazgatási bíróság túlterjeszkedett a hatáskörén azzal, hogy nem csak az aktivisták ellen közvetlenül foganatosított kényszerintézkedések indokoltságát, hanem általában a rendőri intézkedések jogalapját is vizsgálta. A fővárosi bíróságnak tehát új eljárást kell lefolytatnia, amelyben a rendőri jelenlétet ténykérdésnek veszi, annak jogszerűségét nem vizsgálja.
Az AVM álláspontja szerint a felülvizsgálat hatáskörének ez a megszorító értelmezése éppen azt teszi lehetetlenné, hogy az igazságszolgáltatás az illegális kunyhó-rombolásokkal kapcsolatos egyik legfontosabb kérdést vizsgálja: azt, hogy a rendőrség miért nyújt biztosítást ahhoz, hogy egy önkormányzat szemétszedésre és aljnövényzet-írtásra hivatkozva kilakoltasson négy embert, majd lerombolja az otthonukat. Egyrészt: emberek otthona nem szemét, és nem gaz. Másrészt: a hajléktalan emberekre is ugyanúgy vonatkoznak Magyarország jogszabályai, amelyek a hatóságokat közigazgatási eljárás lefolytatására, és az érintettek előzetes, írásbeli tájékoztatására kötelezik. Ha az önkormányzat ezek hiányában rombolja le valakinek az otthonát, akkor – ahogyan azt többi ombudsmani állásfoglalás is megerősítette – törvényt sért, mint ahogy a rendőrség is törvényt sért, ha az önkényes intézkedéshez biztosítást nyújt.
Ha a hatóságok és az állampolgárok között kialakul egy jogvita egy önkormányzati intézkedés jogszerűségéről, akkor a rendőrség tisztességtelen és jogsértő módon jár el, ha automatikusan a hatóságoknak ad igazat. Egy jogállamban nincsen automatikusan igaza a hatóságoknak az állampolgárokkal szemben. Azok az aktivisták pedig, akik egy nyilvánvalóan jogszerűtlen eljárást próbálnak erőszakmentesen megakadályozni, nem követnek el törvénysértést. Fontos leszögezni azt is, hogy a Kúria nem vitatta a közigazgatási bíróság azon megállapítását, miszerint a rendőrségi intézkedés jogalapja tisztázatlan, hanem arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez nem lehet tárgya ennek az eljárásnak. Ha a Kormányhivatal elutasítja azt, hogy megvizsgálja az otthonok közigazgatási eljárás nélkül, „szemétszedés” ürügyén végrehajtott lerombolását, a bíróságok pedig elutasítják annak a vizsgálatát, hogy a rendőrség milyen alapon biztosít egy önkényes eljárást, akkor hova fordulhatunk az ehhez hasonló jogsértő intézkedések ellen?
Az AVM jogászokkal való egyeztetés után alakítja ki az álláspontját az ügy továbbviteléről. Az aktivisták jogi képviseletét dr. Fazekas Tamás látta el, akinek ezúton is köszönjük a munkáját.
