Gál Andrea vagyok és egy Borsod megyei kis faluból származom. Édesapámat nagyon korán, 3 éves koromban elvesztettem, így anyu egyedül nevelt engem és az egy évvel idősebb bátyámat. Az általános iskola után Pestre kerültem, Csepelre, a Magyar Szövő és Gyapjúfonó Gyárba. Azóta gyakorlatilag Pesten élek.

Elég korán férjhez mentem, 82-ben megszületett a fiam. Talán a korai házasságnak is köszönhető, meg annak, hogy közben a férjemet elvitték katonának, hogy igazából nem is tudtunk összeszokni, így elég hamar elváltunk. Rá nemsokára újra férjhez mentem, abból a házasságomból egy lányom született. De ez a házasság sem tartott sokáig, mert a férjem folyamatosan megvert, a fizetését elitta és ha utána nem akartam neki adni, akkor azért kaptam. Szóval elég volt!

Pár év egyedüllét után megismerkedtem a harmadik férjemmel, aki egy áldott jó ember volt. De sajnos 96-ban rákban meghalt. Mivel a lakás az övé volt, a szülei pedig igényt tartottak rá, mennem kellett. Egyenesem az utcára, azóta lényegében hajléktalan vagyok. A gyerekeimmel, anyámmal, a rokonaimmal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, de erről nem szeretnék beszélni.

Mint mondtam, 96 óta vagyok az utcán, hol erre, hol arra – nagyon hosszú és nagyon nehéz volt.

2007-ben megismerkedtem Zoltánnal, a párommal, és azóta együtt vagyunk. Van egy kunyhónk, ahol biztonságban aludhatunk, nem kell padon, bokor alatt, szállón meghúzódni.

És ha megadja a jóisten, akkor talán májustól lakásban lakhatunk. Ez is hosszú és göröngyös út volt, de erről Zoli már részletesen írt, csak ismételni tudnám.

Amit még a magam részéről szeretnék elmondani az az, hogy nagyon-nagyon szépen köszönök mindenkinek mindent, ismerősnek és ismeretlennek, azt, amit értünk tettek.

Gál Andrea

Az AVM további tagjainak portréi itt.