2013. január19-én hajléktalan aktivisták és szövetségeseik elfoglaltak egy VII. kerületi üres épületet a Csányi utcában. A házfoglalók rendészeti eszközök és tömegszállók helyett kiterjedt szociális bérlakásrendszert és a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalását és érvényesítését követelték. A házfoglalókat előállították a VII. kerületi Rendőrkapitányságra és a Gyorskocsi utcába – feltételezhetően – jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés miatt. Előreláthatóan minimum 8 órát töltenek fogdán.
„Addig nem megyünk el innen, ameddig a magyar kormány és az önkormányzatok végre komolyan nem veszik a tömeges hajléktalanságot és lakásszegénységet” – mondta el Keresztes Jenő, az egyik házfoglaló hajléktalan aktivista. „Azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet a több tízezer ingatlanra, amelyek üresen állnak, pedig hajléktalan emberek lakhatnának bennük. Ezek nagy része magántulajdonban van, de az önkormányzatoknak is nagy a felelőssége abban, hogy például ez a ház is évek óta üresen áll. Ahelyett, hogy karbantartanák vagy felújítanák, hagyják leromlani. Csak ez a ház legalább 10 családnak adhatna otthont” – mondta el Lakatosné Jutka, egy másik hajléktalan aktivista.
A házfoglalókat több tucat fiatal támogatta élőlánccal, illetve a délután folyamán egy egyre növekvő tömeg az utca túloldaláról. A támogatók többek között azt skandálták, hogy „Szállók helyett lakhatást, szociális bérlakást!” és „Lakhatáshoz való jogot!” Az erzsébetvárosi Vagyonkezelő vezetője a foglalás elején megjelent és elmondta, hogy az önkormányzatnak semmi köze ahhoz, hogy a ház parlagon hever. Szerinte Hunvald György korábbi polgármestert kellene az aktivistáknak felelősségre vonnia. A foglalás ötödik órájában jelent meg nagy erőkkel a készenléti rendőrség, amely utána egyenként elvitte az élőláncban álló aktivistákat. A támogató tömeg először az elhurcolt aktivisták közvetlen közelében skandálta, hogy „Veletek vagyunk!” Később a rendőrség kiszorított a támogatókat a Klauzál térre, ahol már nem látták a rendőrségi intézkedést, így csak a távolból – hangos dobolással és skandálással – tudták támogatni az élőlánc tagjait.
„Nekem sincs emberhez méltó lakhatásom, egy fűtetlen lakásban lakom szívességi lakáshasználóként. Mégsem csak magamért küzdök: mindenki lakhatásáért küzdünk és azért, hogy a kormány és az önkormányzatok vállaljanak felelősséget azért, hogy Magyarországon mindenkinek legyen biztonságos, egészséges és megfizethető otthona” – mondta el Dombóvári László hajléktalan aktivista. Ma Magyarországon több millió ember él lakhatási szegénységben. Közülük kb. 10 ezer ember él Budapest közterületein vagy hajléktalanszállóin, és mintegy másfél millióan élnek emberhez nem méltó lakhatási körülmények között. Mintegy félmillió háztartásnak lehet a lakhatását veszélyeztető díjhátraléka, és minden ötödik háztartásban fordul elő, hogy pénzhiány miatt hátralékba kerültek a lakáshitel törlesztőrészletével.
A Város Mindenkié csoport támogatja a hajléktalan aktivisták követeléseit. A csoport több ízben rendezett felvonulást az üresen hagyott ingatlanok hasznosításáért, nyilvánosan megfogalmazta szakmai javaslatait, és tüntetett a kiterjedt szociális bérlakásrendszerért és a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalásáért. Az AVM álláspontja szerint, ha törvénybe lenne foglalva a lakhatáshoz való jog, az magában kellene, hogy foglalja az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmát, és azt, hogy a társadalom minden tagja számára elérhető kell, hogy legyen a megfelelő színvonalú lakhatás. A lakhatáshoz való joggal az állam nem ingyen lakást biztosít, hanem olyan intézményrendszert épít ki és olyan lakhatási lehetőségeket teremt, amellyel a bajba jutott emberek ki tudnak jutni nehéz helyzetükből.
