A magyarországi hajléktalanoknak fedélre van szükségük, nem bilincsre – az ENSZ lakhatási és szegénységügyi szakértőinek nyilatkozata

Ez a cikk több mint 11 éves.

ensz_kicsi.jpgAz ENSZ mélyszegénységgel foglalkozó és lakhatásügyi szakértői felszólították Magyarországot, hogy gondolja újra a közelmúltban életbe léptetett törvényi szabályozást, amely kriminalizálja a hajléktalanságot és az utcán élőembereket súlyos pénzbírságokkal, illetve szabadságvesztéssel fenyegeti.

„Azokat az emberek, akiknek nincs más választásuk, mint hogy az utcán éljenek, most büntetőjogi intézkedések veszélye fenyegeti.” – jelentette ki Magdalena Sepúlveda, az ENSZ emberi jogokkal és mélyszegénységgel foglalkozó különmegbízottja. „Az új jogi szabályozást egy olyan kontextusban vezetik be, amelyben gazdasági és pénzügyi válságok következtében egyre több család kényszerül arra, hogy az utcán éljen. Ahelyett, hogy közpénzekből segítene ezeknek a családoknak, Magyarország jelenleg költséges eszközökkel bünteti őket a létfenntartásukhoz szükséges viselkedésükért.”

Nincsenek hivatalos statisztikák arra nézve, hány ember él Magyarországon fedél nélkül, de becslések szerint a különböző önkormányzatok területén 30-35 ezren lehetnek összesen – köztük nők, gyermekek, fogyatékkal élők és idősek is. „A magyar Parlament egyetlen tollvonással több tízezer magyarországi hajléktalan embert minősített potenciális bűnözőnek, ráadásul az új törvény diszkriminatív a szegénységben élőkkel szemben” – mondta Sepúlveda.

„A bebörtönzés nem jelent megoldást a lakhatási problémkra” – hangsúlyozta a lakhatáshoz való joggal foglalkozó ENSZ különmegbízott, Raquel Rolnik. Felidézte, hogy a budapesti rendőrség több száz hajléktalan embert lakoltatott ki a múlt év során különböző belvárosi aluljárókból, annak a 2011 áprilisában elfogadott fővárosi rendeletnek az életbe lépését követően, amely büntethetővé tette az életvitelszerű közterületen tartózkodást. „Nemcsak, hogy nem biztosítottak számukra más szálláslehetőséget, de sokukat le is tartóztatták” – jegyezte meg Rolnik.

„Kiváltképp az Európa-szerte az elmúlt hetekben tapasztalt mostoha téli időjárási körülmények közepette, az egyes államoknak kiemelt kötelességük, hogy szállást biztosítsanak mindazoknak, akik erre rászorulnak – ez a kötelezettség azonban nem szolgálhat ürügyül a hajléktalan emberek kriminalizációjához vagy fogvatartásához” – figyelmeztettek a szakértők.

Mindkét szakértő megjegyezte, hogy tekintetbe véve a rendőrségi intézkedés, elzárás, büntetőjogi eljárás és bebörtönzés rendkívül magas költségeit, a rendelkezésre álló források ésszerűbb elköltését jelentené, ha belőlük megfelelő lakhatásról gondoskodnának a hajléktalan közösség tagjai számára. Budapesten mindössze körülbelül 5500 szálló férőhely áll rendelkezésre, miközben a legszerényebb becslések szerint is legalább nyolcezren élnek jelenleg a város területén fedél nélkül.

Beszámolók szerint Budapesten jelenleg nincs olyan menhely, amely családok befogadására is alkalmas lenne és a legtöbb ilyen ellátóhely nagy hálótermekből álló tömegszállás, ahol akár 50 ember is alszik egy légtérben. Ezek a körülmények súlyosan aláássák a személyes biztonságot és magánéletet, állapította meg Sepúlveda és Rolnik.

A hajléktalan embereket nem lenne szabad megfosztani a szabadsághoz, a magánélethez, a személyes biztonsághoz és a családjuk védelméhez való alapvető jogaiktól pusztán azért, mert szegények és fedél nélkül élnek – tette hozzá a mélyszegénységgel és emberi jogokkal foglalkozó ENSZ különmegbízott.

Az ENSZ szakértői sürgetik, hogy Magyarország vizsgálja felül az újonnan hozott hajléktalanellenes törvényeket és fogadjon el egy nemzeti lakhatási stratégiát, amely figyelembe veszi a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek igényeit és véleményét, összhangban a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel.

Genf, 2012. február 15.

Magdalena Sepúlveda 2008. májusa óta tölti be az ENSZ mélyszegénységgel és emberi jogokkal kapcsolatos különmegbízotti posztját. Munkáját minden kormánytól és szervezettől függetlenül végzi. 2011 októberében Sepúlveda jelentést terjesztett az ENSZ Közgyűlése elé a szegénységben élő emberekkel szembeni büntető gyakorlatokról.

Raquel Rolnikot 2008 májusában nevezte ki az ENSz Emberi Jogi Tanácsa lakhatásügyi különmegbízottnak a megfelelő életszínvonalhoz való jog és az ezzel kapcsolatos diszkriminációmentességhez való jog egyik elemeként. Munkáját minden kormánytól és szervezettől függetlenül, egyéni minőségében végzi. Építészként és várostervezőként kiterjedt tapasztalatokkal rendelkezik lakhatási és városüzemeltetési kérdésekben. További információ.

A nyilatkozat eredeti változata innen letölthető.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.