AZ AVM tagjai bemutatkoznak: Kőházi Andrásné Linda

Ez a cikk több mint 9 éves.

Budapest IX. kerületében születtem 1966-ban. Apám gépkocsi szakoktató volt, édesanyám gépírónő. Nagyon vallásos család volt, túlságosan is. Elvégeztem a 8 általánost és utána nyomdásznak mentem. Sokáig dolgoztam nyomdákban mint berakónő.

Közben férjhez mentem. Ebben a házasságban született három gyermekem, három fiú. 1994-ben megözvegyültem, amikor váratlanul meghalt az első férjem. Félévi egyedüllét után megismerkedtem a második férjemmel. Abból a házasságból szintén született egy lányom. A megromlott házasságom és egyéb problémák miatt a gyerekeimet intézetbe vitték 1999 júliusában. Eladósodtunk és el kellett adni a vidéki lakásunkat a lakásmaffiának. Nemsokára rá meghalt a férjem, valószínűleg a lakásmaffia áldozata lett, de ez azóta sem nyert bizonyítást.

Amikor elvesztettem a lakásomat, visszaköltöztem a szülői házba, de ott sem voltam sokáig: az örökös „terror” miatt el kellett jönnöm végleg otthonról. Hajléktalanként többször megfordultam a Podmaniczky utcai szállón, a Dózsa György úti fapadon és a Dankó utcai fapadon.

Többször volt munkahelyem, jelenleg Soroksáron csomagolok, lassan 3 hónapja. Rendszeres jövedelmem van és másfél hónapja munkásszálláson lakom, ahol nagyon jól érzem magam.

Az AVM-mel úgy találkoztam, hogy ki volt plakátolva a Kürt utcában. Jelenleg az Utca és jog kutatócsoport tagja vagyok és szeretnék résztvenni a munkában, ahogy a munkám engedi. Az AVM a szívem csücske, családias, baráti a légkör és örülök, hogy befogadtak és barátokra leltem. Örülök, hogy olyan emberekkel találkoztam, akik valóban a szívükön viselik a hajléktalan emberek sorsát.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.