AZ AVM tagjai bemutatkoznak: Balog Gyula

Ez a cikk több mint 9 éves.

Szegény munkáscsaládba születtem 1959-ben. Nagyon jó képességekkel áldott meg a sors, de a szegénységünk és a hétéves koromban fellépő agyvelőgyulladásom – tíz hónapig vak is voltam – gátat vetett álmaimnak és a karrieremnek. Csodás módon visszakaptam a látásomat, de képességeim oly mértékben csökkentek, hogy űrhajós helyett már csak kereskedő lehettem. Ráadásul már kisgyermekkoromban függővé váltam az alkoholtól, ami szép lassan tönkretette az életemet. Munkaalkoholizmusom mellett az akkori ifjúsági szervezet kiemelkedő aktivistája is voltam, mely tapasztalatoknak ma is hasznát veszem.

Harmincöt éves koromban józanodtam ki, lettem kitagadott gyerek és hajléktalan ember. Az Anonim Alkoholisták közösségének segítségével maradtam máig józan és gyakoroltam az önkéntes aktivizmust. A propagandamunkámat az életemért, a szervezői tevékenységeimet pedig a közösségért tettem. Közben az előző életem következménye képen leszázalékoltak, ami megnehezítette a stabil munkavégzésemet, így kezdett reménytelenné válni a hajléktalan sorsból történő kikerülésem. A tizenhét év alatt legalább tíz állásomat vesztettem el, ami következtében legalább ugyanannyi hajléktalan átmeneti szállót ismertem meg. Nyolc éve csak alkalmi és szerződéses munkával próbálom kiegészíteni a minimális rokkantsági járadékomat.

A Fedél Nélkül utcai lap terjesztője, szerzője és kis részben szerkesztője is vagyok. Két és fél évig tudósítottam egy hajléktalan embereket segítő programról több társammal együtt. Ez alatt megismertem az ellátórendszert hazánkban és külföldön egyaránt. Ezután egy iskolai programot fejlesztettem ki a hajléktalanság témájában, mely mára már elég népszerűvé vált az országban. 

Két és fél éve találtak meg emberi jogi aktivisták, akikkel együtt megalakult „A Város Mindenkié” hajléktalan érdekvédelmi csoport, melynek azóta is aktív tagja vagyok. Az önkéntes aktivista tevékenységeim mellett statisztálok és iskolai előadásokat tartok, de az ezekből befolyó jövedelmekből sem bírtam eddig önálló lakhatáshoz jutni. Jelenleg egy 9 nm-es szobát bérelek méregdrágán az ellátórendszertől, ahol a szobán kívüli helyiségek közösek. Közben elvégeztem egy belga mintára épülő tapasztalati képzést a szegénység és társadalmi kirekesztettség témájában elsőként hazánkban. Ennek köszönhetően kerültem be gyakornoknak a NEFMI minisztériumba, ahová később, mint tapasztalati tanácsadót fel is vettek. Azonban a kor szelleme nem alkalmas ennek a szakmának a befogadására, így pár hónap után szükségtelenné vált bábként tettek ki a nem létező munkahelyemről. Persze én és társaim közben és azóta is keményen bíráljuk a hajléktalan emberek elleni hatalmi diszkriminációt. Identitásom így kronologikusan a következő: alkoholista, hajléktalan, aktivista és tapasztalati szakértő.

Jelenleg is terjesztem a Fedél Nélkül lapot, mert a sok önkéntes munkából még nem lehet kijutni a hajléktalan sorsból. Persze az iskolai program koordinálásából lenne erre lehetőség, ha rendszeres jövedelemmel járna, de a döntéshozók és a pályázatkiírók ezt mostanában nem díjazzák.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.