A Város Mindenkié Kocsis Mátéval tárgyalt a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalásáról

Ez a cikk több mint 9 éves.

A Város Mindenkié csoport 2011. november 23-án Kocsis Mátéval folytatott tárgyalása során országos szintű szakpolitikai javaslatokat tett a hajléktalanság felszámolására, és azt követelte az országgyűlési képviselőtől, hogy tegyen lépéseket a napokban elfogadott, a hajléktalan emberek elzárását lehetővé tevő törvénymódosítás hatályon kívül helyezésére. Az egyeztetésen kiderült, hogy Kocsis Máté szerint a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása visszaélésre adna lehetőséget, a rendészeti intézkedések bevezetésével azonban továbbra sincsenek fenntartásai.

Az AVM a kétórás tárgyalás során ismertette a Fidesz hajléktalanügyi referensével a több európai országban is létező lakhatáshoz való jogot. A lakhatáshoz való jog nem „ingyenlakást” jelent, hanem arra ad lehetőséget, hogy egyre több rászoruló élhessen az utca vagy tömegszállások helyett támogatott lakhatásban. A csoport szerint Magyarországon is olyan törvényekre van szükség, amelyek a felelős szerveket érdemi megoldások keresésére sarkallják, és nem a hajléktalan emberek büntetését és megfélemlítését teszik lehetővé. A lakhatáshoz való jog törvénybe iktatásával az állam kötelessége lenne, hogy a rászorulóknak lakhatást biztosítson. Franciaországban például a törvény bevezetésekor ez a jog először többek között az utcán és az átmeneti szállásokon élőkre, illetve az elhelyezés nélküli kilakoltatás által fenyegetett emberekre terjedt ki, míg 2012-től minden olyan, az országban legálisan tartózkodó emberre érvényes lesz, aki nem emberhez méltó körülmények között él.

A heves vita során mindkét oldal egyetértett abban, hogy a jelenlegi hajléktalanellátó rendszer konzerválja, és nem felszámolja a hajléktalanságot. Ezen túl azonban kevés közös pontot találtak a tárgyalópartnerek, hiszen az AVM álláspontja szerint a kizárólagos megoldást az országos szintű lakáspolitika jelenti, míg Kocsis Máté továbbra is ragaszkodik a rendészeti intézkedésekhez. A hajléktalanügyi referens szerint például a legutóbbi törvénymódosítás azért igazságos, mert csak akkor lehet alkalmazni a benne foglalt szankciókat, amennyiben a települési önkormányzat hajléktalan-ellátást biztosít. Az AVM szerint azonban ez a kiegészítés szinte semmilyen védelmet nem biztosít az érintetteknek, hiszen nem nevesíti az ellátás minimumát és továbbra is a hajléktalan embereket bünteti az ellátórendszer hiányosságaiért és a felelős és átfogó lakáspolitika hiányáért.

A csoport ismertette a számos országban sikerrel alkalmazott ún. elsőként lakhatás programot, mely az utcán élő embereket az ellátórendszer kiiktatásával juttatja támogatott lakhatáshoz, csupán rászorultsági alapon. A csoport szerint a józsefvárosi Lélek program elsősorban azért rossz példája az utcai hajléktalanság felszámolásának, mert rendészeti intézkedésekkel párosul, és olyan feltételeket határoz meg (pl. a VIII. kerületben minimum 5 éve állandó lakcím), amelyet nagyon kevés rászoruló tud teljesíteni. Az érdekvédelmi csoport az elsőként lakhatás program bevezetése mellett a rendészeti intézkedések helyett az önkormányzati bérlakás-állomány növelését és a használaton kívüli bérlakások lakhatóvá tételét javasolta

Az egyeztetés végén az AVM tagjai adományt nyújtottak át a józsefvárosi polgármesternek, aki jótékonysági akciója keretében gyűjt a kerületi hajléktalan embereknek. Az AVM logójával díszített ágyneműt azonban Kocsis Máté nem fogadta el, és arra kérte a csoportot, hogy a Lélek program keretei között juttassák el azt hozzá.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.